székely ispán (lat. comes siculorum): a székelyek legfőbb bírója és katonai parancsnoka. - 1235: említették először, a 13. sz-tól a m. kir. nevezte ki, kezdetben nem a székelyek közül. Más főhivatalokkal ill. főispánsággal együtt viselték. Székhelye Görgény (Maros szék). A ~ íratta össze (lustrálta) a székelyeket, bíráskodott fölöttük, gyűléseiket irányította, a hadakozáskor a székely csapatokat vezette, szedette be az adót; részt vett a bíróválasztásban, bűnügyi és más nagyobb perekben elnökölt, a bírságok egy részét kapta, harmincad-, vám- és minden kir. jövedelmek iránt intézkedett. Javadalmait a törv-es bírságok, a görgényi uradalom, a besztercei és barcasági ispáni jövedelmek adták. A brassóiaktól kapott évenkint egy 20 Ft-os lovat, egy ebédet és egy vacsorát. Brassó vidéki szász községek belügyeikben a ~hoz föllebbeztek, akitől törvénykezésileg és hadszervezetileg is függtek (a fejedelemségig). Ez nem változott azután sem, hogy I. (Nagy) Lajos a barcasági 13 szász helységet 1377: a ~ hatósága alól Brassóhoz csatolta, s hogy Zsigmond kir. (ur. 1387-1437) szabadalmával polg. pereikben a szebeni bírósághoz föllebbezhettek. 1402-ig Medgyes és Selyk széket is a ~ kormányozta. A ~t egy alispán helyettesítette; 1462-ig az →erdélyi vajdától független méltóság, az országbárók közé számított, de a méltóságsorokban nem említették. - ~ok: 1235 előtt Bogomér; 1291: Majos (Regni Baro 1299: a kirné →tárnokmestere); 1294-1300: Fogas Péter; 1315: Losonczi István (1342: szörényi bán is); 1319: Losonczi Tamás; 1321-22: Simon (1319: krassói és somlai főispán, 1320: medgyesi ispán is); 1322. IV. után: Széchényi Tamás (1321: kirnéi tárnokmester, Szerém, Bács és Arad vm. főispánja, 1322. VII-: erdélyi vajda, 1324-43: erdélyi vajda, szolnoki és szebeni ispán; 1340-43: tárnokmester is; 1343: szepesi és bihari főispán is, 1343-49: Keve és Krassó főispánja; 1349: országbíró és kevei főispán; 1350: és 1354: országbíró és turóci főispán); 1329-43: Laczk vagy László (1339: csanádi, besztercei és medgyesi ispán is); 1342-51: Laczk András (1351: szatmári főispán is, 1353-54: macsói bán és baranyai főispán, 1356-59: erdélyi vajda); 1351: Miklós; 1353-55: Lőkös; 1358: Gilétfi János (1355: Nógrád vm. főispánja, 1360: tárnokmester); 1360: Simontornyai Laczk Dénes (1359: erdélyi vajda, 1360: országbíró is, 1366: bodonyi főparancsnok és temesi ispán is); 1361-67: Laczk Miklós (1366: szatmári, máramarosi és ugocsai főispán is, 1367: erdélyi vajda is); 1367-71: Csáktornyai Laczk (később Laczkfi) István (1371: és 1383: dalmát és horvát bán, 1372: erdélyi vajda, 1387: nádor és főlovászmester); 1372-75: Losonczi László (1375: erdélyi vajda); Miklós; 1377-80: Miklós; 1383-85: Losonczi Miklós; 1387-90: Balk és Drág (1378: máramarosi főispánok, 1381: Szárazberegi Balk vajda máramarosi, Drág szatmári főispán, 1383: Balk is szatmári főispán, ők Ugocsa vm. főispánjai is); 1390-95: Kanizsai István (1395: főajtónálló, 1397: somogyi főispán is, 1402-14: Abaúj, Zemplén, Ung és Máramaros vm. főispánja, 1415-19: országbíró); 1398: Maróthi János (előbb és utóbb macsói bán); 1401-03: Csáki (másként Mácsai) György; 1404. VII: Haraszti János és Monostori László; 1404. XI: Marczali Dénes (somogyi főispán); 1405-19: Nádasi Mihály; 1423-26: Pelsőczi Bebek Péter; 1427-32: Kusalyi Jakcs János; 1427-1438. II: és 1439. VI: Kusalyi Jakcs Mihály (1433: a dési, széki, váradi, debreceni, szolnoki, szalárdi és pesti sókamarák ispánja is, 1440: erdélyi vajda); 1437. 1438. II: Tamási Henrik (1438. III: udvarmester, 1438. IX: főajtónálló); 1438. II-1440: és 1446-48: Pelsőczi Bebek Imre (1446: erdélyi vajda); 1438. II-1440: Csáki Ferenc; 1439: Zoltáni Lőrinc; 1441: Losonczi Dezső (1438: erdélyi vajda); 1441: Losonczi Bánfi István; 1441-44: Emőkei Miklós székely alispán; 1444: Hunyadi János erdélyi vajda, székely és temesi ispán; 1442-50: és 1460: Újlaki Miklós (1442: erdélyi vajda, macsói bán, székely és temesi főispán, 1455: erdélyi vajda, macsói bán és somogyi főispán, 1466: tótországi és macsói bán, 1472: boszniai kir., macsói és tótországi bán); 1443-46: Hunyadi János; 1444: Bethlen Gergely székely alispán; 1450. III: Bikali György alvajda és székely ispán; 1450-53: Rozgonyi Rajnáld (temesi főispán is, Nógrád és Heves vm. főispánja); 1450-58, 1460: Rozgonyi Osvát (1459: főlovászmester); 1454: Gúthi Ország János; 1458: Kazimiri Mása Mihály székely alispán; 1459: Paksi László; 1459: Lábatlani János (temesi ispán); 1459: Lábatlani László; 1460: Rozgonyi János (1450-58: erdélyi vajda, 1459: tárnokmester); 1460: Losonczi Dezső (Dezsőfi) László; 1460: Vízaknai Miklós székely alispán (alvajda); 1460: Tarkői Rikalf György székely alispán (alvajda); 1461: Rozgonyi Sebestyén (1458: főlovászmester majd erdélyi vajda) az ő székely ispánságával szűnhetett meg a külön ispánok működése; 1461: Szepesi Bálint székely alispán; 1462-65, 1467-72, 1475-76: Dengelegi Pongrácz János (1461: főasztalnokmester, 1462: erdélyi vajda); 1462: Istenmezei Albert székely alispán; 1463-67: Szentgyörgyi és Bazini János gr. (1463: erdélyi vajda); 1466-67: Szentgyörgyi és Bazini Zsigmond gr. (1456: főpohárnok); 1466-67: Monyorókereki Elderbach Bertold (1460: verőcei főispán, 1464: főlovászmester); 1467: Daróczi János; 1467-72: Monoszlai Csupor Miklós; 1470: Sikesd Miklós székely alispán; 1472-77: Mérai Magyar Balázs (erdélyi vajda); 1477-79: Vingárti Geréb Péter (erdélyi vajda, 1486: főajtónálló, 1495: országbíró, 1499: nádor); 1477-93: Báthori István (1472: országbíró, 1477: erdélyi vajda); 1493-94: Losonczi László (1491-92: tárnokmester, 1493: erdélyi vajda); 1493-98: Drágfi Bertalan (erdélyi vajda); 1498-1510: Szentgyörgyi és Bazini Péter gr. (országbíró, erdélyi vajda); 1504-05: Tarczai János (1497: az erdélyi sókamarák ispánja); 1510-26: Szapolyai János. A 16-17. sz: a fejed-ek viselték címét, mely a fejedséggel megszűnt. Erdély nagyfejedséggé tételekor Mária Terézia (ur. 1740-80) fölvette címei közé. 88

Századok 1880:9., 10. sz. (Lázár Miklós: ~ és alispánok Mohács előtt) - Szádeczky-Kardoss 1927:36.